12. Nindzsa

a játék fővédnöke ;-)

Blogunk egy olyan játékkal tér vissza, mely az elmúlt két év legsikeresebb és legközkedveltebb játékának bizonyult azokban az ifjúsági közösségekben, melyekben forgolódom. Ez a játék: a nindzsa...

Adatok

Név: Nindzsa

Eszközök: semmi

Minimum létszám: 4 fő

Maximum létszám: korlátlan

Korosztály: 8+

Leírás

A játékosok körbe állnak. Kezdéskor két kezüket összeteszik maguk előtt, meghajolnak egymásnak (a kör közepe felé), s "nindzsás", hümmögő-hammogó hangot adnak ki (mindenféle értelmetlen, karatés kiáltás, mint "hijjá" és társai), miközben hátraugranak, felvéve az alapállást.

egy lehetséges alapállás   

Az alapállás annyiból áll, hogy a két kezed karateszerűen tartod magad előtt. A tenyér mindenkor nyitott kell, hogy legyen (igen, a játék alatt végig! - kivéve a nyusziállást, ezt lásd lejjebb).

Ezután az első játékos támadása jön, majd a tőle balra lévő, és így tovább.

Az épp soron következő játékos támadhat, ami gyakorlatilag egy darab mozdulatot jelent. Ez a mozdulat egy, összefüggő, folyamatos mozdulat, melynek célja, hogy bármely, még ki nem esett játékos nyitott kézfejét (mely a csuklótól az ujjhegyekig tart :D) eltalálja. ha ez sikerül, a játékos, akinek a kézfejét eltalálta, kiesik. Akárhogy is, a következő játékos jön (az alapállapot szerint az előzőtől balra lévő játékos, de ez a mozgások miatt változik).

Nagyon fontos, hogy a támadásnak mindenkor egy mozdulatnak kell lennie. Ez magába foglalhat lépést, vagy ugrást is, de pl. két lépést már nem. Maga a támadó mozdulat egy megmozdulás kell, hogy legyen. Nem lehet például felemelni a kart, majd lecsapni - ilyenkor már megtört a mozdulat, és érvénytelen a támadás.
Ha a támadó játékos nem egy mozdulattal támad, nyuszivá válik.

A támadások ellen természetesen lehet védekezni is. Ennek, hasonlóan a támadómozdulathoz, egyetlen mozdulatnak kell lennie. Itt is el lehet ugrani, dőlni, lépni, fordulni, vagy csak rántani a kezünket.

FONTOS, hogy a játék során csak az épp aktuális támadó, ill. védekező játékos (aki felé a támadás irányul) mozoghat. Bárki, aki olyankor támad, mikor nem szabadna (nem rajta van a támadás sora, nem őt támadják), azonnal nyuszivá válik.

valahogy így néz ki a nyusziállás... :)

A nyusziállás úgy néz ki, hogy a karunkat a Shrek-ben látott cicamozdulathoz hasonlóan a nyakunkhoz húzzuk. Fontos, hogy a kezünket más el tudja találni továbbra is. A nyusziállás hátránya, hogy a következő támadásból kimarad az illető, s támadómozdulat helyett, mikor rajta a sor, alapállásba kell helyezkednie. A nyuszi tehát nem támadhat, de ő maga támadható. Ezért nagyon kell vigyázni azzal, ki támadhat és ki védekezhet épp...

Ugyancsak fontos, hogy a kezednek pontosan ott kell maradnia, ahol a mozdulatod véget ér. Ha tehát valakinek a alkarját találod el a keze helyett (mert úgy mozdult), akkor a ott kell hagyni a kezed a karjánál. Igen, akkor is, ha így óriási az esélye annak, hogy következő támadásakor kiejt téged!!!

A játék végül addig tart, mígnem csak egy nindzsa marad: a bajnok. :)

Példa

A játék kezdetén a játékosok sorrendje, balra haladva: "A" "B" "C" "D" és "E" játékosok.

A játékosok körbeállnak, meghajolnak egymás felé, majd hátraugranak.

A játékot tehát elkezdi az "A" játékos. Ő megtámadja a tőle jobbra levő "E" játékost (bárkit támadhatna egyébként, akit saját belátása szerint képes elérni). "E" játékos lassan reagál, eltalálják a kézfejét, ezért kiesik.

"B" játékos következik, aki egy mozdulattal rátámad "C"-re. "C" sikeresen elrántja a kezét, majd mivel ő a soron következő támadó (ő állt eredetileg is "B"-től balra), így gyors visszatámad. "B"-t nem sikerül eltalálnia. Közben "D" azt hitte, őt támadják, ő is elmozdult (védekezésként), de mivel nem lett volna szabad, ő nyuszivá válik. Egy támadásból kimarad. Mivel pont ő jön, támadás helyett alapállásba áll.

Mivel "E" már kiesett, újra "A" jön. És így tovább...

(: GY.I.K. :)

Kérdés: Változik-e a sorrend, ha össze-vissza ugrálunk, s már nem az eredeti, kezdőállapot szerint állunk, sőt, még csak nem is körben, hanem össze-vissza helyezkedünk el?

Válasz: Nem, a sorrend mindenkor az eredeti sorrend. Hiába ugrassz el a terem túloldalára, akkor is az eredetileg tőled jobbra álló után jössz (ugye tőle te álltál balra).

Kérdés: Kötelező-e támadni, ha én vagyok a soron?

Válasz: Nem, kedvezőtlen helyzetben, a túlélés érdekében, vagy mert egyszerűen nem érsz el senkit, lehetséges, hogy támadás helyett csak arrébb ugorj. Azonban, ha valaki több körön keresztül nem támad, csak meg kívánja várni, hogy a többiek kiejtsék egymást, az nem fairplay, szóval kerülendő. Ez ilyet a játékvezető belátása szerint büntetheti: vagy automatikus kieséssel, vagy egyéb módon (én azt szoktam alkalmazni, hogy ha valaki már sok kör óta nem támad, akkor bejelentem, hogy ha a következő két körben sem próbál meg támadást végrehajtani, kiseik - így van ideje változtatni. Ha nem teszi, kiesik.)

Kérdés: Összefoghatnak-e a játékosok egymással?

Válasz: Elméletileg igen, de nem ajánlott, mert itt pont az egyéni ügyességen múlik minden. Akkor szoktunk többen egy ember ellen fordulni, ha az kihátrál a nagy csetepatékból, és megérdemli, hogy ő essen ki következőnek. Ezzel szankcionáljuk azokat, akik hátul meglapulva akarnak bejutni a legjobb háromba, míg a többiek halomra "ölik" egymást. :-)

Az összefogásnál jobban ajánljuk azt, hogy játsszatok külön csapatos nindzsát is. Ekkor két csapat tagjai egymás ellen harcolnak (pl. fiúk-lányok): Fontos ilyenkor, hogy a kezdéskor a két csapat tagjai felváltva álljanak a körben!

Nem kell aggódni, nem olyan bonyolult ez, csak így leírva (megpróbálok hamarosan egy kis rövid videót készíteni, hogy abban megmutassam - úgy könnyebb lesz értelmezni a dolgot).

Valami még mindig nem világos a játék leírásában?--> Kérdezz kommentben!!!

12. Egy miskolci mentorprogram

Első vendég írásunk következik, melyben egy nagyon kedves barátom, Cserna Olga ír egy mentorprogramról, melyben kezdete óta dolgozik. Olga évek óta foglalkozik fiatalokkal, cserkészvezető, illetve gyülekezeti ifjúsági csoport vezetésében is volt része. Jelenleg magyar-történelem-muzeológia szakos a Miskolci Egyetemen, tanulmányai mellett foglalkozik hátrányos helyzetű gyermekekkel. Erről számol most be itt!

(forrás: uni-pannon.hu)

A mentorprogram halmozottan hátrányos helyzetű (HHH-s) gyermekek iskolai előmeneteléhez kíván segítséget nyújtani. Célunk elérése érdekében minden elérhető mozgásteret és szerepkört kihasználunk, melyet a pedagógusok nem akarnak, vagy nem tudnak betölteni. Mentorprogram jelenleg 3 helyen működik az országban: Szegeden, Hódmezővásárhelyen és 2011* tavaszától Miskolcon.  A program mindhárom helyiségben a lehetőségekhez, és környezethez idomulva speciálisan működik. Mivel jómagam a miskolci programban veszek részt, az alább leírtak javarészt Miskolcra lesznek érvényesek.

Miskolcon a tényleges munkát 2011* tavaszán kezdtük el az avasi Munkácsy általános iskolában, 8 mentorral. Ebben a félévben szintén 8-an vagyunk, köztük két újonc. Mivel elég fiatalka, a miskolci programnak vannak még kiforratlan részei, ezt azonban a lelkesedésünk és munkakedvünk ellensúlyozza. A miskolci mentorok teljesen önkéntesen a szabadidejükben foglalkoznak a gyerekekkel. Külső szemlélő joggal hihet minket világmegváltó terveket szövögető menthetetlen idealistáknak, és szerintem ehhez a munkához valóban szükséges néminemű romantikus küldetéstudat, de az ügyünket távolról sem mondanám menthetetlennek.

Sajnos pontosan a „menthetetlen” „reménytelen” „javíthatatlan” és hasonló szavak miatt tartanak ott a HHH-s tanulók most, ahol vannak. Nagyon könnyű lemondani róluk, és azt tapasztalom, hogy a gyerekek sem szeretnének ezen változtatni. Amikor egy nehéz nap után bementem az iskolába és a mentoráltjaim még a legelemibb feladatokat sem tudták megoldani, nem azért mert nem tudták, hanem azért mert nem akarták, sokszor éreztem úgy, hogy nem éri meg nekem ezt csinálni, teljesen feleslegesen strapálom magam. Megértem a pedagógusokat, akiknek több évnyi kudarc és kiábrándultság van a háta mögött a HHH-s tanulókkal, viszont megértem a mentoráltakat is, akiket otthon teljesen érdektelen és ingerszegény környezet vár. Nem nagyon találkoztam még olyan helyzettel, amerre ennyire igaz lett volna „az éremnek két oldala van” mondás. Az egyik oldalon a csalódott, és kiégett pedagógusok, a másik oldalon az elvadult gyerekek érdektelen szülőkkel. A mentorprogram egyik legjobb vonása, hogy nem kíván állást foglalni egyik oldal mellett sem. Kölcsönösen elismeri a tanárok és a gyerekek igazát is.

A kulcsszó a megértés, a mentor sok esetben olyan akár egy híd a pedagógus és a gyerekek között. Ezt a saját mentoráltjaimnál is tapasztaltam. Jórészt nem feljebb jutni segítünk a gyerekeknek tanulmányaik ranglétráján, egyszerűen csak támogatjuk beilleszkedésüket az iskolai életbe, mert attól, hogy x éve ott van, még nem része annak.

A mentorprogram pártatlansága nem csak ebben nyilvánul meg. Ismereteim szerint ez az egyetlen olyan program a problémakörben, amely nem esett át a ló túloldalára, nem ajnározza alaptalanul a kisebbséget, és nem juttatja őket kétes érdemű előnyökhöz. Mi nem szerepelünk a médiában, nem kapunk horribilis támogatásokat, csak mert cigányokkal (igen, mondjuk ki, a halmozottan hátrányos helyzetűek legnagyobb százalékát ők teszik ki) foglalkozunk. Az tetszik a legjobban a mentorprogramban, hogy a gyereket látja, nem többet és nem kevesebbet. Ez a legnagyobb érdeme és ezért vagyok még mindig mentor. Mondhatnám, hogy a gyerekektől kapott szeretetért, a tanároktól bezsebelt apró elismerésekért, vagy az önéletrajzban jól mutató sorokért vagyok mentor, de ezek egyike sem állja meg a helyét egy bizonyos határon túl. Amikor már nem csak a szemétdomb tetején kapirgál az ember, akkor ezeknél több kell. Nem tudom mentortársaimnak mi ez a plusz, de nálam a megértés. Értem és mélyen együtt érzek a tanárokkal, a gyerekekkel. Engem ez segít át a nehéz helyzeteken és ez sarkall arra, hogy változtatni próbáljak a több éve fennálló rendszeren. Nem érzem, hogy szélmalomharcot vívnánk, egyszerűen csak meg kell találni a reális célokat, és megfelelő eszközöket, melyekkel elérhetjük őket.

(forrás: vasitit.hu)

Már említettem, hogy a mentor mozgástere és szerepköre eltér a pedagógusétól. Az iskolában egyértelműen a tanárnak van elsődleges szerepe, a mentor a „színfalak” mögött, a szünetekben, illetve az órákon duálóra formájában kap teret. Itt inkább kiegészítjük a tanárok munkáját. Ha a gyerkőc nem figyel oda órán, vagy nem tudja hova kell lapozni a könyvben a mentor kisegíti, és arra ösztönzi, aktívan vegyen részt az órai munkában. A szünetekben azt próbáljuk elérni, ha már nem csinálták meg otthon a házit, legalább ne egymásról másolják.

A mentorkodás azonban nem ér véget az iskolában. Szabadidős programokat is szervezünk, illetve a gyerekek családi hátterét is feltérképezzük, meglátogatjuk őket. Az én esetemben a mentor sokszor olyan, mint egy nagyobb testvér, aki példát mutat a kisebbeknek, vezetgeti őket, és tanácsokat ad nekik, de sosem utasít, vagy kényszerít. Szeretek ilyen viszonyban lenni mentoráltjaimmal, ebből a szerepből könnyebben el tudom érni, hogy megnyíljanak nekem. Persze minden gyerek más és más, és a mentoroknak is meg vannak a saját külön módszereik.

Egy másik pozitívuma a programnak, hogy nem köti meg a mentorok kezét, teljesen ránk van bízva, hogyan mentoráljuk a gyerekeket. Egy héten egyszer azért van mentoróra, ahol ötleteket kapunk, megismerkedünk néhány elméleti anyaggal, és beszámolunk a munkánkról.

Ahogy fent írtam, a mentorálás mentor és gyerekfüggő, ezért nem is megyek bele részletesen, a vázlatos folyamat persze mindenhol megegyezik, ezt mindjárt ismertetem is. A mentorok általában párban lesznek beosztva egy-egy osztályhoz, ahol a pedagógus kiválasztja a mentorálható gyerekeket. Egy mentor hivatalosan két gyereket kap, de természetesen az osztály többi tagját sem hajtjuk el, ha segítségre szorulnak. A mentorálás egy 2 hetes hospitálási időszakkal veszi kezdetét. A mentorok ilyenkor csak ülnek órán, feltérképezik a gyerekek viszonyát társaikhoz és tanáraikhoz, az órai munkájukat, magatartásukat, a gyengeségeiket, és erősségeiket, szünetekben pedig ismerkednek, megpróbálnak minél közelebbi kapcsolatot kialakítani a gyerekekkel. Ezt követően indul el a tényleges munka. Ennek színtere, és módja már mentortól és a gyerekektől függ. Mi a napköziben szoktunk foglalkozni a gyerekekkel, de vannak olyan mentorok, akik külön ülnek le a gyerekekkel a könyvtárban, vagy hétvégenként mentorálnak.

Tavaly olyan napközis tanárunk volt, aki nem nézte jó szemmel az ott létünket, ezért a hosszabb szünetekben, és az ebéd utáni játékidőben foglalkoztunk a mentoráltakkal, kihasználva minden kis időmorzsát. A foglalkozások mellett folyamatosan szervezünk iskolán kívüli programokat, kézműves foglalkozásokat, vagy bármi olyasmit, amihez az adott mentor ért és szereti csinálni. Igyekszünk a szülőkkel is szorosabb kapcsolatba kerülni, ami elég nehézkes, mivel nem járnak be az iskolába, még a szülőikre sem nagyon.

A mentorkodás egyik legsötétebb árnyoldala a HHH-s gyerekek rendkívüli mobilitása. Gyakorlatilag egyik napról a másikra felkerekedhetnek és elköltözhetnek úgy, hogy még az osztályfőnök sem tudja, melyik iskolában folytatja tanulmányait a gyerkőc. Ugyanilyen rendszerességgel érkeznek új tanulók is a tanév bármely szakában. Ez Damoklész kardjaként lebeg a fejünk felett, de ösztönzőleg is hat ránk, arra sarkall, hogy a legrövidebb idő alatt a legmélyebb benyomást tegyük a gyerekekre, hogy abban a kis időben is, amely a rendelkezésünkre áll, megmutassunk nekik egy másik utat, és kinyissunk számukra néhány ajtót. A költözés veszélye arra is állandóan emlékeztet, hogy ne tegyük túlságosan magunktól függővé a gyerekeket, és vica versa. A mentor csak egy ideig kíséri a mentoráltat élete útján, nem lehetünk és nem is leszünk mindig mellettük, mi csak az utat mutatjuk meg, csak úgy lesznek sikeresek, ha megtanulnak egyedül végigmenni rajta. Számomra ez tűnt a legnehezebb feladatnak, de idővel annyi minden másra kell odafigyelni, hogy nem marad idő ezen keseregni.

Mindent egybevetve a mentorkodás egy szerteágazó feladatkör, melyet nem lehet egy néhány oldalas cikkben leírni, csak úgy lehet igazán megismerni, ha megtapasztalja az ember. Nehéz, embert és lelket próbáló feladat, és bár a miskolci program fiatalsága miatt még semmilyen jövőképem nincs a programot illetően, már az is boldoggá tesz, hogy része lehetek a rám bízott gyerekek életének, és ha nem is eget rengető módon, de már ezzel is kicsit „segítettem megváltani” a világot.

Cserna Olga

--
*a mentorprogram kezdete 2011, nem 2010. Korábban rosszul szerepelt a bejegyzésben, ezért javítottuk.

11. Virrasztás

Körülbelül négy-öt éve lehetett, hogy pünkösd előtti szombatra virradó éjjel "Pünkösdi virrasztást" tartottunk. Eredetileg nagypéntekre vagy nagyszombatra terveztük, de úgy döntöttünk, minél melegebb lesz, annál jobb, így a későbbi időpont lett a végső.

Most szeretném megosztani veletek röviden a program lényegét, javasolva, hogy az idei késői húsvét miatt igenis tegyétek Nagyszombatra, azaz Húsvét vasárnapra virradóan ezt a programot (persze, a pünkösdi időpont is tökéletes, a téma mind kettőhoz nagyon is illik).

(Forrás: kotorborka.freeblog.hu/categories/emlekezes)

A program időbeosztása nagyjából így néz ki:

20.00 Kezdés, játékok

20.30 Biblia olvasás, ifi jelleggel* (tanítás: Jézus halálának oka, és a feltámadás - lásd lentebb a kifejtést a "tanítás"-nál)

21.30 Estebéd, késői falatozgatás, nasi (ahogy tetszik, amilyen jelleggel legmegfelelőbbnek gondoljátok - valamikorra mindenképp kell ételt bevonni, mert a hosszú virrasztásba megéhezik az ember! - ha úgy tetszik akár agapéval is össze lehet vonni a dolgot, lásd az előző bejegyzést)

22.30 Játékok

23.30 Elcsendesedés első forduló*

24.00 Éjféli bújócska*

00.30 Elcsendesedés második forduló*

01.00 Dicsőítés / játékok / Film nézés - kifulladásig

09.30 / 10.00 / 10.30 Istentisztelet (időpont a helyi gyülekezettől függően)

*-gal jelölt részek kifejtése:

1. Tanítás: Jézus halála, feltámadása - valóság?

Mt. 16, 13-16.

Minek nevezik Jézust az emberek? Ki ő?

Kinek tartják Jézust a tanítványok?

És kinek nevezi magát Ő? Mit mond, ő kicsoda?

A Bibliából világosan kiderül, hogy Jézus önmagát messiásnak, megváltónak nevezte. Azt mondta, azért jött el, hogy a betegek meggyógyuljanak, hogy a bűnösök bocsánatot nyerjenek.

A keresztyének úgy értelmezik Jézus történetét, az ő tanítását, hogy Jézus bizony azt mondta magáról, hogy ő Isten.

Ezzel sokan vitatkoznak, de ha jobban megnézzük, Jézus halálakor az ítélet indoklása az, hogy Istenkáromlást követ el azzal, hogy magát Isten Fiának nevezi (Mt. 26, 62-66; Mk. 14, 61-64; Lk. 22, 66-70), de ebben mi az Istenkáromlás? Hát pont az, hogy ezzel valami nagyon speciális dolgot állít magáról: Ő maga az élő Isten.**

Kérdés a csoporthoz: ha valaki azt állítja magáról, hogy Isten, ez vagy igaz, vagy nem. Hogyan dönthető el, hogy igaz-e? Ti mit kérnétek "jelként" egy ilyen személytől?

--> végső válasz: feltámadás!

Jézus azt mondta, hogy meg fog halni, de a harmadik napon feltámad! Ez lesz a bizonyítéka annak, hogy Ő Isten.

Azt is mondta, hogy a halála oka az, hogy az embereket megszabadítsa a bűntől. Hogy az ő halálával azok, akik ezt elfogadják,örök életet nyerhessenek (Jn. 3, 16).

Hogy mindez igaz-e tehát, annak egyetlen egy kulcskérdése van: meghalt-e Jézus, és feltámadt-e tényleg?!

Hogyan tudhatjuk meg a választ erre? Alapvetően persze hit kérdése mindez, de egy kis logikával nagyon egyszerűen kideríthetjük az igazságot. Jézus halála eléggé bizonyított ténynek tekinthető: vannak róla más források is a Biblián kívül! Az igazi kérdés tehát nem az, hogy vajon meghalt-e, hanem az, hogy feltámadt-e?

C S Lewis három eshetőségről beszél, és bizony, mindez elég logikus:

A. Jézus csaló volt

B. Jézus őrült volt

C. Jézus az volt, akinek mondta magát: Isten

A. Jézus csaló volt

Sokan mondják, hogy Jézus nem is tett igazi csodákat, hanem egyszerűen nagyszerű színész volt, s valamilyen ügyes módszerekkel gyógyított, elhitette az emberekkel, hogy csodákat tesz!

Nagyszerű csaló volt hát!

Tegyük fel, hogy ez igaz. Három évig becsapja a követőit, minden hazugság, de nagyszerűen felépítve. Mit gondoltok, mi történik akkor, mikor jönnek érte a katonák, hogy elfogják, s hogy elítéljék, keresztre feszítsék?

Jézus TUDJA, hogy végig hazudott. TUDJA, hogy ha folytatja a hazugságot, megölik. TUDJA, hogy mivel hazudott, nem Isten, tehát NEM FOG FELTÁMADNI. Mit csinál szerintetek?

Elég logikusnak tűnik, hogy az elfogása, de legkésőbb az elítélése pillanatában megvallja a hazudozást. Kitálal: elárulja, hogy az egész egy jól felépített színjáték volt, csak ne öljék meg.

A főpapok valószínűleg jót nevetnek a dolgon, talán megbüntetik, és persze mindenhol kihíresztelik, hogy mindenki, aki hitt e csalónak érezze csak rosszul magát, érezze magát hülyének, és becsapottnak, s térjen vissza az igazsághoz: a főpapok tanításához.

Mit tesznek ekkor a tanítványok? CSALÓDNAK. Próbálják eltitkolni, hogy valaha is hittek ennek az embernek, megpróbálják elfelejteni az egészet, visszamennek halászni, vámot szedni stb. de egy biztos: nem alapítanak mozgalmat, nem hazudják azt, hogy Jézus meghalt, nem halnak meg ezért a hazugságért.

Ez történt? NEM!

B. Jézus őrült volt

Második verzió szerint Jézus tényleg elhitte, hogy ő Isten. Három évig teljesen őszinte volt, de nem volt semmilyen hatalma, valami elképesztő szerencse, talán akaraterő vagy őszinte hite alapján sikerül meggyógyítani embereket, vagy talán ők is csak elhitték az egészet. Mindegy is hogyan, végül eljutunk az elfogatásig. Jönnek a katonák, mit tesz a mi őrült prófétánk?

Természetesen, mivel őrült, s elhiszi, hogy ő Isten Fia, pontosan az történik, mint ami az Evangéliumban. Elfogják, megfeszítik. És...

És ő csak egy őrült volt, aki elhitte, hogy Isten, de nem volt az. Ezért nem támad fel.

Mi történik a tanítványokkal? nagyon hasonló az előzőhöz: CSALÓDNAK. Megpróbálják eltitkolni, hogy valaha is hittek ennek az embernek, megpróbálják elfelejteni az egészet, visszamennek halászni, vámot szedni stb. de egy biztos: nem alapítanak mozgalmat, nem hazudják azt, hogy miután Jézus meghalt fel is támadt, nem lopják el a testét, mint egyesek állítják, mert értelmetlen lenne, s nem halnak meg ezért a hazugságért.

Ez történt? NEM!

C. Jézus tényleg Isten fia volt.

Tegyük fel, hogy a harmadik variáció az igaz. Jézus tényleg isten Fia, tényleg hatalommal rendelkezik. tényleg gyógyít, tényleg hatalommal tanít.

Jönnek a katonák, s mivel tudja, hogy a halála után feltámad, nem ellenkezik. Elfogják, elítélik (koncepciós per), s meghal, eltemetik. A tanítványok összezavarodnak. Nem tudják mi történt, ők nem ezt várták.

Azonban, mivel tényleg Ő Isten Fia, ezért a harmadik napon tényleg feltámad. Megjelenik a tanítványoknak, akik ezért mindenkinek el akarják mondani, hogy az Ő mesterük feltámadt a halálból! Hogy Jézus a Krisztus, hogy ő a Messiás, a Megváltó, az Isten Fia, maga a földre jött Isten!

Mozgalmat alapítanak, mindenfelé beszélnek erről, mert megtapasztalták az igazságot! Üldözik őket, de ha kell, mártírként meghalnak a hitükért, de meg nem tagadják Jézust (lásd történelem: keresztyénüldözések az 1-4. században!). Ez a hit sokakat megszólít, és olyannyira elterjed a hit, hogy még 2000 év múlva is lesznek követői: az egyház.

Ez történt? IGEN!

E logika alapján világos, hogy mi történt. E három lehetőség van, több nincs. Az írásbeli bizonyítékok egyértelműek. Jézus élt, tanított, és meghalt. Ez biztos. Éppen ezért csak ez a három lehetőség van: vagy csaló volt, vagy örül, vagy igazat mondott, és Isten Fia.

Láthattuk azt is, hogy az első kettő lehetetlen, hiszen akkor nem támadt volna fel, s a tanítványok csalódottságukban mindent tettek volna, csak mozgalmat nem alapítanak (keresztyén egyház) és nem halnak mártírhalált egy csalóért vagy egy őrültért. Ők mégis megtették! Mert látták a feltámadott Krisztust! Erről szól az egész Szentírás! Erről szól az Egyház! Ez az igazság!

Ezt mondja a logika is...

(Bővebben erről két könyvben is lehet olvasni: Gyökössy Endre: Homo Christianus - a Krisztusi Ember és C S Lewis: Keresztyén vagyok!)

2. Elcsendesedés (2 fordulós)

A két elcsendesedés az egész virrasztás legspirituálisabb része a tapasztalatok szerint. Ebben a kétszer 20-25 percben éjfél körül kétszer megyünk be a sötét templomba. Éjjel van, ne feledjük, ez különleges élmény: ilyenkor nagyon ritkán szoktunk a templomban tartózkodni. Villanyt nem oltunk, apró mécsesek világítanak, halk zene (Taizé, vagy klasszikus/meditációs zene) a háttérben.

E két elcsendesedés rengeteg féle témában lehet, mi általában a feltámadásra való reflektálást, imádságot, Istenről és a vele való kapcsolatunkról való gondolkodást helyezzük a középpontba.

Mivel ez a bejegyzés már így is elég hosszú lett, most ezt nem fejtem ki, de hamarosan írok erről is bővebben (egy következő bejegyzésben).

3. Éjféli bújócska

A két elcsendesedés között éjfélkor a templomkertben bújócskázunk. Ez nagyszerű móka, és ugyancsak nagyon szokatlan. Mikor van erre alkalom? Soha!

Az egyház mindig úgy tűnik, hogy nem támogatja az ilyen dolgokat! Mutassuk meg, hogy az egyház nem unalmas, nem bigott és igen is vagány!

gy éjféli bújócska a templomkertben (az éjjeli templomi spirituális csendességekkel együtt) olyan élményt ad a fiataloknak, ami egészen megreformálja az egyházról alkotott képüket.

A bújócska első hallásra óvodásnak tűnhet, pedig higgyük el, a tizenéves fiúk és lányok hihetetlenül élvezni fogják (több éves tapasztalatból, két országban is csináltam már három teljesen különböző összetételű csoporttal, mindig óriási siker volt!!!).

Összegzés:

Egy egész éjszakás program, ha úgy tetszik virrasztás. Tele játékkal, vidámsággal és szórakozással, de helyet adva, és fontos helyet adva a lelkiségnek, ami egy egy órás ifiórában (tanítás) és az éjfél körüli két elcsendesedő fél órában jelenik meg. Illetve a másnap reggeli Istentiszteletben, természetesen (ahol egyébként két-három ifis énekkel szolgálhatnak is a virrasztók).

Ha 20.00 körülkezdünk este, s mondjuk az Istentisztelet másnap 11.00 körül fejeződik be, az összesen olyan 15 óra együttlét, de ebből le kell még vonni pár óra alvást persze, hiszen a hajnali filmezésen nagyjából mindenki bealszik! Összességében olyan 10-11 óra aktív programozás, körülbelül 3 óra lelki programmal (1 óra ifi + 2x30 perc csendesség + 1 óra Istentisztelet), ami körülbelül az egy harmada az egész programnak. A tapasztalat szerint ez tökéletes arány.

Nincs más hátra, mint elkezdeni szervezni!

Áldott virrasztást!

u.i. ne feledjétek, egy következő bejegyzésben bemutatok egy lehetséges verziót a két fordulós éjféli csöndességre!

**a mai napig óriási viták vannak teológusok, Jézus kutatók között, hogy vajon Jézus Istennek/messiásnak gondolta-e magát; mivel azonban ezek a tudományos viták nem jutottak még dűlőre, én azon az állásponton vagyok, hogy a kétezer éves egyház tanítását nem kívánom latba dobni néhány modern kutató kételkedése miatt - hiszen még mindig rengeteg kutató állítja, hogy igenis Istennek vallotta magát Jézus - tehát azt javaslom mindenkinek, ha meg is említitek a kételkedőket, mindenképp maradjatok a "konzervatív" tanítás mellett - hisz ez a keresztyén hit lényege.

10. Agapé

"Mit tegyek, ha azt akarom, hogy egy "embercsoport" kötetlenül beszélgessen?" - merül fel gyakran a kérdés, pedig a válasz nagyon egyszerű: "Adjak nekik enni!"
Igen, az asztal körül, evéssel-ivással egybekötve az embernek megered a nyelve, könnyebben beszél, barátkozik, társalog.

Az utolsó vacsora
(forrás: momentmagazine.wordpress.com)

A közösségépítés egyik kulcsa tehát olyan alkalmak szervezése, ahol étel/evés is szerepet játszik. Ezt pedig nagyszerű érzékkel össze lehet kötni egy kis bibliai tanítással is. Ezúttal azonban nem arra gondolok, hogy az alkalom közepén valaki elkezd beszélni a Szentrásról vagy Jézusról. A "tanítás" ennél tágabb fogalom, s most egy másik értelemben használom: megtanítani valamit úgy, hogy ők csinálják, ahelyett, hogy én beszélnék róla. Elég a köntörfalazásból, íme, miről beszélek:

Félévente egyszer érdemes egy olyan alkalmat szervezni, aminek semmi más célja nincs, csak az, hogy együtt legyünk, együnk, igyunk, beszélgessünk, játszunk, esetleg nézzünk egy filmet.*

Ezt az említett tanítással úgy lehet megspékelni, hogy nem a vezetők szolgáltatják az ételt, hanem az ősi "agapé"** jelleggel, mindenki hoz valamit. Tehát, minden egyes fiatal (és vezető is!), aki eljön az alkalomra, hoz valamit a közös étkezéshez: vagy előételt, vagy főételt, vagy egy kis süteményt, üdítőt, csipszet stb.

Azt, hogy ki mit hoz, érdemes előre lebeszélni, és azt is, hogy mennyit hozzon az adott illető (általában egy főnek olyan 4-6 főre szükséges ételt/italt hoznia).

Ezzel megtanulhatjuk együtt, milyen az, mikor azzal, hogy megsztom azt, amim van ahelyett, hogy veszítenék, sokkal sokkal többet nyere én magam is!

Tipp: miért ne szervezzünk egy ifjúsági agapét Nagycsütörtök estére, ezzel megemlékezve az Utolsó Vacsorára!?

*Ezt természetesen, "ízlés szerint", avagy az ifjúsági csoport érettségéhez és igényeihez mérten ki lehet egészíteni imakörrel, Bibliaórával, akár ifjúsági istentisztelettel (sőt még úrvacsorával is - lásd lentebb).

**Agapé görög szó, eredeti jelentése szeretet, szeretni. Az őskeresztyének általában az Úrvacsorát/Szentáldozást agapé közösségben tartották, tehát az Utolsó vacsorához hasonlóan egy asztal köré ültek, s közösen étkeztek. Ennek egyfajta modern változata a fent leírt közösségi alkalom. Ez természetesen nem lesz úrvacsorai jellegű, habár, lelkipásztor jelenlétében akár azzá is alakítható!

9. Lábmosás

forrás: pastorchrisowens.wordpress.com

Ma a vasárnapi iskolában a lábmosás történetéről (Jn. 13*) tanultunk a gyerekekkel. Tudom, hogy ez a blog ifjúsági munkáról szól, éppen ezért csak egy dolgot szeretnék megosztani, amit én magam később az ifiben is fel fogok használni. Mert szerintem jó, és jól is sikerült.

Az utolsó vacsora előtt Jézus egy tálba vizet önt, elővesz egy törölközőt, s elkezdi megmosni a tanítványok lábát (két megjegyzés: 1. a zsidók étkezés előtt megmosakodnak, tehát ez ennek a rituálénak egy furcsa megvalósítása, 2. a lábmosás a szolga dolga, egy Jézus féle rabbitól ez nagyon nagyon szokatlan).
Mikor Péterhez ér, az apostol barátunk szokásához híven nagyon hangosan, és nagyon magabiztosan kijelenti, hogy az ő lábát bizony nem mossa meg a Mester (lásd megjegyzés 2-t!!! az iméntről). Jézus ekkor valahogy így szól Péterhez: ha nem mosom meg a lábad, nem vagy az enyéim közül való.

Péter erre így kiált: akkor ne csak a lábamat mosd meg Uram, hanem a fejem és az egész testem is! A Mester végül elmagyarázza, hogy annak, aki tiszta, csak a lábát kell megmosni, a többi rendben van. Végül megmossa Péter lábát is, mint a többiekét.

Eddig elmeséltem a történetet, s elővettem egy lavórt, benne langyos vízzel és egy fehér törölközőt. Egy szék már előre ki volt készítve. Megkértem az egyik gyerkőcöt, hogy vegye le a cipőt, zoknit, s megmostam a lábát. Majd megkértem, hogy ő mossa meg egy következő gyermekét. Szépen sorban megmosták egymás lábát (kivéve két gyerkőcöt, ők nem akarták, próbáltam őket rábeszélni, majd nem erőltettem tovább - ez fontos! ha valaki nem akar résztvenni benne, az okés).

Még az utolsó emberek mosták egymás lábát, mikor ekezdtünk erről beszélgetni. Milyen érzés volt, mikor egy társad mosta a lábad? Milyen érzés volt megmosni másnak a lábát?

Vajon Jézus mit akarhatott ezzel mondani?

Az ötleteik után (melyekben voltak jó gondolatok, bár az egyik srác a megbocsátás felé vitte el a dolgot, így kicsit kisiklottunk, de nem baj, én visszahoztam az eredeti jelentéshez a történetet...)

Természetesen a lábmosás valami különleges jelentéssel bír. Ez egy szimbolikus cselekvése Jézusnak! Ő maga is elmagyarázza miért. Habár őt Úrnak, Mesternek szólítják, szolga módra megmossa a tanítványok lábát. Ezzel példát mutat: mossátok meg egymás lábát. Én szolgáltalak titeket - mondja Jézus - legyetek hát ti is, a tanítványaim, mint én: egymás szolgái.

Érdekes volt látni, hogy gyakorlatban megmosni egymás lábát, ahelyett, hogy csak beszélnénk róla igenis hatással van a fiatalokra. Nem mindenkinek segít ez, de vannak, akiket igenis megérint, elgondolkodtat. Időnként érdemes bevetni hasonlókat! Próbáljátok ki ti is! (És aztán gyertek vissza, és kommentben osszátom meg a tapasztalatotokat!)

*Jn. 13 = János evangéliuma 13. rész

8. Kutyák vacsorája

Hosszú hallgatás után egy programötlettel térek vissza ifjúsági munka írásaimhoz.

Az ötlet nem tőlem származik, a gyülekezetben, ahol jelenleg dolgozom ez a program már évek óta folyik. 2009-ben már egyszer én is csináltam, s a mostani hétvégén újra ez szerepel a programban. Lássuk hát, miről is van szó...

A Kutyák vacsorája (angolul: Dog's Dinner) egy angol szófordulat analógiáján született - ezt csak az értelmezés segítségéül említem - de ez igazából nem fontos most számunkra. A program lényege, hogy a résztvevők együtt vacsoráznak, mintha csak egy étteremben lennének... van menü is, azonban kicsit szokatlan módon: a menüből MINDENT választani kell. A "vendég" egyetlen feladata, hogy sorrendet állítson fel, mit mivel és mi után kér. Azonban, épp ez a kutya dolog az egészben, vagy stílusosan fogalmazva mondhatnám úgy is, hogy itt van a kutya elásva: 

A menün olyan dolgok szerepelnek, mint "kutyafű saláta" vagy "kutyakeksz", "kutya nyakörv" tehát "kutyás" megnevezésű vicces - és teljesen fiktív dolgok/ételek!

Namármost, természetesen minden ilyen megnevezés mögött van valami igazi étel vagy éppen evőeszköz (ugyanis nem csak kaja, hanem tányér, kanál stb. is választandó az egyes fogásokhoz!) - az egész program élményét éppen ez adja! A fiatalok elkészítik a menü alapján saját rendelésüket a fiktív nevek alapján, majd általában olyanok jönnek ki, hogy a végén babkonzervet eszik az illető pizzával és tejszínhabbal egy kanállal az asztalról (mivel tányért nem rendelt!), vagy épp tányérja van, de evőeszköz nincs.

Egyetlen szabály az, hogy amit rendeltél, azt meg kell enni. És igen, úgy, ahogy van!

Készítsünk elő törlőkendőket, felmosóvödröt meg nevetésgörcsoldót! :)

Amire szükséged lesz:

• asztalok és székek, lehetőleg egy nagy asztallá összetolva, így mindenki láthatja mindenki más rendelését (legszebb öröm a káröröm hatványozott hatással okoz vidámságot ezúttal! :D)
• FONTOS! - TERÍTŐ HASZNÁLATÁT GYORS FELEJTSD EL! (szinte mindenki fog legalább egyszer asztalról enni, szegény terítőt kíméljük meg a megrázkódtatástól - nah meg persze azt is, aki kimossa utána!)
• evőeszközök, tényérok stb.
• a menüben szereplő ételek (könnyen elkészíthető, félkész TESCO termékek tökéletesen megfelelnek! Ne akard túlbonyolítani, minden kaja úgyis csak el lesz rontva valami mással! - lásd a példa menüt!) - ugyancsak nagyon fontos, hogy mindenből legyen elég mindenki számára!
• VEGETÁRIÁNUSOKRA FIGYELJ! (ha vannak vegetáriánusok a csoportban, két lehetőség van: vagy az egész menü vega lesz, vagy készítesz egy külön vegetáriánus menüt is!)
• 1 bd menü/fő - mindenki számára (a fiktív ételekkel)
• 2-3 db menü amin a fiktív ételek mellett szerepel a valódi név is - a konyhában!
• Rendelő lap - ide kell írniuk sorban a rendeléshez tartozó BETŰket (mi betűkkel csináljuk, így mindenkinek egyszerűbb) - ezt a rendelés után a konyhába visszük, így a felszolgálók gyorsan tudják rendezni a dolgokat
• amire szükséged lesz: néhány felszolgálásban segítő! FONTOS! a fiatalokat ne engedjétek be a konyhába!Az étteremben se mehetnek csak úgy be!Számokra legyen meglepetés egészen a felszolgálás pillanatáig, hogy mi az, amit rendeltek. :)

--

PÉLDAMENÜ (igény, ízlés és ötletek szerint változtatandó!)

Betű: Menün szereplő név (valódi név)

A: Póráz (tányér)
B: Nyakörv (pohár)
C: Gumicsont (almás pite)
D: Kutyatáp (virsli)
E: Szájkosár (kés)
F: Vizes tál (lekvár)
G: Kutyatál (konzerv bab)
GY: Kutyaruha (kecsap)
H: Kutyaház (pirítós)
I: Kutya kefe (jégkrém)
J: Kutyakosár (villa)
K: Kutyakeksz (mélytányér)
L: Kutyaalom (Sültkrumpli)
LY: Kutya féregtelenítő tabletta (sajt)
M: Kutya fogkefe (almalé)
N: Gumicsirke (főtt tészta)
NY: Kutyaruha (tejszínhab)
P: Kutyakaja (tejföl)
Q: Bolhapor (pizzaszelet)
R: Kergethető postás (uborkaszeletek)
S: Kutyafű saláta (egy fél banán)
T: Sintér-riasztó (bolognai mártás)

--
PÉLDA "RENDELŐ LAP":

Üdvözöljük a Kutyák Vacsoráján, Kedves ...... (<-- név)!

Kérjük, nevezze meg a menüről kiválasztott fogásokat (zárójelben a választandó mennyiség)!

Előétel (4):
Leves (7):
Főétel (7):
Nasi (4):

Köszönjük rendelését! Jó étvágyat kívánunk!
--

Ami még fontos: az egyes "ételek" elfogyasztása után MINDENT eltakarítunk. Minden tányért, kést, pohár innivalót (extra ásvényvizet és poharakat azért tartsunk a közelben, szükség lesz rá!).
Háttérzene biztosítása, s néhány felvezető játék feldobhatja a Kutyák Vacsoráját! Ha kérdések adódnak, hozzászólásban tegyétek fel, szívesen válaszolok. :)

Jóét vágyat kívánok!

7. Mitől lesz alkalmas?

Két szélsőséges választ lehet általában látni a kérdésre: mitől lesz alkalmas valaki ifi vezetésére?

Az egyik válasz szerint legyen az illető fiatal, menő, sportos, okos, énekeljen jól, legyen jó Bibliaismerete, nagyszerű vezetői képességei, sok szabadideje (lehetőleg ne legyen családos)...

A másik lehetséges válasz, melyet olyan gyülekezetekben látunk, ahol a kétségbeesés az úr az ifjúsági munkában: bárki jó, aki elvállalja.

Az első túl sok (és egy személyre szükségtelen) követelményt állít, a második meg semmilyen követelményt se. Egyik se helyes. Lássuk akkor, mitől lesz alkalmas valaki ifjúsági vezetőnek? S hogyan építsük fel az előző bejegyzésben bemutatott jó vezetői modellt.

Ahhoz, hogy valaki jó ifjúsági vezető legyen alapvetően egy + kettő kitétel van:

1. Az illető szeresse a fiatalokat! - elengedhetetlen kitétel

+1. Legyenek vezetői adottságai (legalább egy kevés) - fontos kitétel, de időnként eltekinthetünk tőle

+2. Az illető legyen érett keresztyén - furcsamód azt mondom, ez a kitétel nem szükségszerű, de nagyban befolyásolja a végzett ifjúsági munkát! (egy nem érett keresztyén vezethet játékos / szabadidő eltöltő ifjúsági klubot! de nehezen vezethet Bibliaórát!)

Az első kitétel elengedhetetlen. S mondhatnám, ez az egyetlen "örök érvényű" szabály! Ha valaki szereti a fiatalokat, az jó ifjúsági vezető! Hiszen elsősorban erre van szükség: szeretetre. A fiatalok ezt meg fogják érezni!

A másik két kitétel pedig... fontos. Fontos, mert egy hosszútávú építkezéshez elengedhetetlen a jó vezető és a megfelelő keresztyén tanítás! Ez egyértelmű. De ez nem jelenti azt, hogy minden ifjúsági vezetőnek tökéletes vezetőnek kell lennie, vagy tökéletes biblikus ismeretekkel kell rendelkeznie! Tehát ez nem szükségszerűen feltétel minden egyes vezető iránt, de azt jól eszünkbe kell vésni, hogy kell, hogy legyen ezeknek megfelelő vezető is a vezetői gárdában!

Ha visszaolvasunk az előző bejegyzésbe, a kombinált vezetői modellt javasoltam, mint a legjobban működő modell. Éppen ezért, most kicsit bontsuk ki a dolgot! Nézzük meg picit bővebben az egyes vezetői szerepeket, s azt, hogy hogyan lehet ezt a modellt felépíteni.

Végy egy jó kapust jó vezetőt, így kezdődik a jó focicsapat ifjúsági munka felépítése!

A kombinált modellben kell egy jó központi vezető! Ez a vezető (mostantól ifjúsági munkásnak fogom hívni!) valamilyen szinten képzett - ideális esetben: lelkipásztor, teológus, hitoktató, képzett ifjúsági munkás {tudom, ilyen konkrét képzés Magyarországon még nem létezik}, szociális munkás!; de legalább elvégzett egy egy éves ifjúsági vezetőképzést! (minél többféle képzésen vett részt, annál jobb!).

Erre a vezetőre mindenképp igaznak kell lenni a fenti mindhárom kitételnek: szereti a fiatalokat, vannak vezetői adottságai és megalapozott hite. Nem feltétlen kell tökéletes vezetőnek lennie, s tökéletes bibliai ismerettel rendelkeznie stb. de valamilyen szintű kell! A többi vezető az ifjúsági munkás adottságait is ki fogja egészíteni, tehát a hiányosságok nem problémák, tökéletes ifjúsági munkás nem létezik (igen, be kell valljam: én sem vagyok az :( - bármilyen meglepő is :P).

Ezt a vezetőt nem minden esetben könnyű meglelni. A lelkipásztornak túl sok dolga van az egész gyülekezet építésével, nem túl ideális, ha az ifjúsági munkát is ő irányítja (ez ugyanis nagyon lekorlátozza a növekedési lehetőségeket). Egy évig szolgáló segédlelkész ideiglenesen jó megoldás lehet, de ez sem az igazi, hiszen a hosszútávú perspektíva elveszik, nem beszélve arról, hogy elég sok időt igényel megismerni a gyülekezetet, mire elkezdi igazán vezetni az ifjúsági munkát, már el is telt az év...

Beosztott lelkész jó lehet, ha idejének nagy részét (heti 15 órát legalább!) ifjúsági munkával tölt!

Alkalmazott geometria hitoktató vagy ifjúsági munkás (ugyancsak legalább heti 15 órában ifjúsági munkával foglalkozó) is tökéletes megoldás!

Ha a gyülekezetnek nincs anyagi lehetősége fizetett szolgálattevő alkalmazására, akkor is van megoldás, bár ebben az esetben (is) a nagy(városi) gyülekezeteknek sokkal könnyebb a dolguk (de ez szinte mindig mindenben így van), de a kicsiknek sem lehetetlen találni egy olyan személyt, aki önkéntesként is tud elég időt szánni az ifimunkára, s vannak jó adottságai. Most ez kicsit nagyképűen fog hangzani, de például az én otthoni gyülekezetem (Tiszaföldvár) is nagyon kicsi (és egyre kisebb), mégis felbukkantam én korábban - megfelelő vezetői képességekkel, megalapozott hittel, bár az igaz, hogy nem elég háttértudással és nem elég képzéssel... tehát: ha lett volna megfelelő képzés, sokkal eredményesebb tudott volna lenni az otthon végzett munkám! (aminek egyébként így is volt eredménye, csak nem annyira látványos...) S hozzátenném, hogy a gyülekezetben most is van egy-két olyan személy, aki alkalmas a feladat elvégzésére!

Tehát nem lehetetlen a dolog, csak tudatosan kell felépíteni az alapokat! S ne féljünk időt tölteni a vezetők képzésével! Az az idő, amit velük töltünk, hatványozottan fog megtérülni, amint elkezdik a tényleges munkát!

Ha megvan a megfelelő ifjúsági munkásunk (mint korábban jeleztem, a fő vezetőt értem ezalatt - legyen az lelkész, vagy egy 19 éves önkéntes!), akkor jön a következőlépés: önkéntes munkatársak találása! Ugyanis, ha egy fő csinálja, akkor az egy vezetős modell ismét lásd az előző bejegyzést), ami nem működik jól hosszú távon.

Igazából, a munkatársak keresése egyrészt az ifjúsági munkás saját dolga, másrészt a (gyülekezetvezető) lelkipásztoré (illetve kettejük közös munkája).

Oké, de hogyan? kit? mennyit?

1. Hogyan és kit?

(a) gondoljuk végig a meglévő körülményeket: az ifjúsági csoport létszáma (ha van), eddigi működése stb. illetve, ami nagyon fontos: a vezető ifjúsági munkás képességeit, adottságait! Legfőképp olyan munkatársakat kell keresni, akik az ifjúsági munkás gyengébb képességeiben erősek!

(b) térképezzük fel a gyülekezetünket, s egyesével gondoljuk végig az összes gyülekezeti tagot: ki szereti a fiatalokat! (mint korábban láttuk, ez az egyetlen kritikus feltétel!). Ha ez megvan, s van egy listánk, akkor gondoljuk végig az ő adottságaikat! Készítsünk "kategóriákat", kik lennének a legideálisabbak, akikre a legnagyobb szükség lenne (mert ők egészítik ki legjobban az ifjúsági munkást, illetve a meglévő vezetőket)!

A gyülekezetben jelentse be a lelkész egy istentiszteleten, hogy ifjúsági vezetőkre van szükség, majd nem sokkal ezután (mikor már mindenki tud a szükségről) egyesével kérdezze meg a listán szereplőket. A kihirdetés után bizonyára már a Szentlélek megszólított egyeseket, akik a lelkipásztor közvetlen megkeresésére igennel fognak válaszolni. Bízzunk az Úrban!

2. Mennyit?

Ezt a kérdést nem könnyű megválaszolni, hiszen egy kis gyülekezetben valószínűleg a fenti folyamatban nem lesz túl hosszú a listánk... ha egy-két megfelelő személyt találunk, az már nagyszerű eredmény...

A mennyiség kérdése azt gondolom másodlagos, de legfőképp az ifjúság létszámától függ. Viszont, ami nagyon fontos: akármekkora is legyen az ifi (pl. 0 fő), akkor is legyen legalább két vezető! Ez nagyon fontos, hogy senki se dolgozzon egyedül! Kettőnek sokkal könnyebb, mint egynek!

Két vezető elég lehet egy 20 fős ifiig, azt gondolom, ugyanekkora létszámnál maximum négy-öt vezetőre van szükség. Persze, ha a gyülekezet közvetlen "környékén", "elérhető távolságban" ennél több fiatal van, akkor több vezető kell! Mindig a megszólítható fiatalok létszámát kell figyelni, nem a meglévőt! Ez a növekedés kulcsa!

Mondok (hasra-ütés-szerűen) néhány példát (ez nem lesz megfelelő minden gyülekezetben, de azt gondolom nagyjából irányadó lehet)

Ha egy fiatalunk sincs a gyülekezetben, az nem azt jelenti, hogy nem kell ifivezető! Ebben az esetben két vezető szükséges: hogy elérjék a megszólítható 5-6 embert (mondjuk).

Ha 5-6 fiatalunk van, a két vezető még mindig elég lehet, hogy megszólítsa a további 10-15 főt.

Ha 15-20 fős ifink van, akkor szükség van 4 vezetőre a további 15-20 fiatal megszólításához.

Ha 30-40 fiatalunk van, akkor 6-8 vezetőre is szükség van a további 20-30 fiatal megszólítására.

Igen, jól látjátok, nem véletlen, hogy a meglévő létszámmal minden esetben dinamikusan növekszik a megszólítható fiatalok létszáma! Minden fiatalnak vannak további barátai, testvérei, osztálytársai, utcában lakó  szomszéd gyerekek stb. Tehát, egy 20 fős ifinél sokkal valószínűbb további 15-20 fős elérhető létszám, mint 2-3. Merjünk nagyot gondolni! Az Úristen Hatalmas Isten! Merjünk nagyban gondolkodni! (de azért ne rugaszkodjunk el a valóságtó, egy öt fős ifi esetén ne akarjunk 20 további vezetőt a képzeletbeli 100 megszólítható fiatalunkhoz, mert ez az elképzelés nem fog működni).

Végül, ha megvannak a vezetőink (sajnos sokszor vezetőhiánytól kell szenvednünk, de ne adjuk fel! imádkozzunk érte sokat, s az Úr támaszt vezetőket! Ne feledjük: akár a kövekből is képes fiakat támasztani!!!), akkor jön egy nagyon fontos rész, a csapatépítés. De erről majd később egy másik bejegyzésben fogok írni.

Jó építkezést mindenkinek!