Két szélsőséges választ lehet általában látni a kérdésre: mitől lesz alkalmas valaki ifi vezetésére?
Az egyik válasz szerint legyen az illető fiatal, menő, sportos, okos, énekeljen jól, legyen jó Bibliaismerete, nagyszerű vezetői képességei, sok szabadideje (lehetőleg ne legyen családos)...
A másik lehetséges válasz, melyet olyan gyülekezetekben látunk, ahol a kétségbeesés az úr az ifjúsági munkában: bárki jó, aki elvállalja.
Az első túl sok (és egy személyre szükségtelen) követelményt állít, a második meg semmilyen követelményt se. Egyik se helyes. Lássuk akkor, mitől lesz alkalmas valaki ifjúsági vezetőnek? S hogyan építsük fel az előző bejegyzésben bemutatott jó vezetői modellt.
Ahhoz, hogy valaki jó ifjúsági vezető legyen alapvetően egy + kettő kitétel van:
1. Az illető szeresse a fiatalokat! - elengedhetetlen kitétel
+1. Legyenek vezetői adottságai (legalább egy kevés) - fontos kitétel, de időnként eltekinthetünk tőle
+2. Az illető legyen érett keresztyén - furcsamód azt mondom, ez a kitétel nem szükségszerű, de nagyban befolyásolja a végzett ifjúsági munkát! (egy nem érett keresztyén vezethet játékos / szabadidő eltöltő ifjúsági klubot! de nehezen vezethet Bibliaórát!)
Az első kitétel elengedhetetlen. S mondhatnám, ez az egyetlen "örök érvényű" szabály! Ha valaki szereti a fiatalokat, az jó ifjúsági vezető! Hiszen elsősorban erre van szükség: szeretetre. A fiatalok ezt meg fogják érezni!
A másik két kitétel pedig... fontos. Fontos, mert egy hosszútávú építkezéshez elengedhetetlen a jó vezető és a megfelelő keresztyén tanítás! Ez egyértelmű. De ez nem jelenti azt, hogy minden ifjúsági vezetőnek tökéletes vezetőnek kell lennie, vagy tökéletes biblikus ismeretekkel kell rendelkeznie! Tehát ez nem szükségszerűen feltétel minden egyes vezető iránt, de azt jól eszünkbe kell vésni, hogy kell, hogy legyen ezeknek megfelelő vezető is a vezetői gárdában!
Ha visszaolvasunk az előző bejegyzésbe, a kombinált vezetői modellt javasoltam, mint a legjobban működő modell. Éppen ezért, most kicsit bontsuk ki a dolgot! Nézzük meg picit bővebben az egyes vezetői szerepeket, s azt, hogy hogyan lehet ezt a modellt felépíteni.
Végy egy jó kapust jó vezetőt, így kezdődik a jó focicsapat ifjúsági munka felépítése!
A kombinált modellben kell egy jó központi vezető! Ez a vezető (mostantól ifjúsági munkásnak fogom hívni!) valamilyen szinten képzett - ideális esetben: lelkipásztor, teológus, hitoktató, képzett ifjúsági munkás {tudom, ilyen konkrét képzés Magyarországon még nem létezik}, szociális munkás!; de legalább elvégzett egy egy éves ifjúsági vezetőképzést! (minél többféle képzésen vett részt, annál jobb!).
Erre a vezetőre mindenképp igaznak kell lenni a fenti mindhárom kitételnek: szereti a fiatalokat, vannak vezetői adottságai és megalapozott hite. Nem feltétlen kell tökéletes vezetőnek lennie, s tökéletes bibliai ismerettel rendelkeznie stb. de valamilyen szintű kell! A többi vezető az ifjúsági munkás adottságait is ki fogja egészíteni, tehát a hiányosságok nem problémák, tökéletes ifjúsági munkás nem létezik (igen, be kell valljam: én sem vagyok az :( - bármilyen meglepő is :P).
Ezt a vezetőt nem minden esetben könnyű meglelni. A lelkipásztornak túl sok dolga van az egész gyülekezet építésével, nem túl ideális, ha az ifjúsági munkát is ő irányítja (ez ugyanis nagyon lekorlátozza a növekedési lehetőségeket). Egy évig szolgáló segédlelkész ideiglenesen jó megoldás lehet, de ez sem az igazi, hiszen a hosszútávú perspektíva elveszik, nem beszélve arról, hogy elég sok időt igényel megismerni a gyülekezetet, mire elkezdi igazán vezetni az ifjúsági munkát, már el is telt az év...
Beosztott lelkész jó lehet, ha idejének nagy részét (heti 15 órát legalább!) ifjúsági munkával tölt!
Alkalmazott geometria hitoktató vagy ifjúsági munkás (ugyancsak legalább heti 15 órában ifjúsági munkával foglalkozó) is tökéletes megoldás!
Ha a gyülekezetnek nincs anyagi lehetősége fizetett szolgálattevő alkalmazására, akkor is van megoldás, bár ebben az esetben (is) a nagy(városi) gyülekezeteknek sokkal könnyebb a dolguk (de ez szinte mindig mindenben így van), de a kicsiknek sem lehetetlen találni egy olyan személyt, aki önkéntesként is tud elég időt szánni az ifimunkára, s vannak jó adottságai. Most ez kicsit nagyképűen fog hangzani, de például az én otthoni gyülekezetem (Tiszaföldvár) is nagyon kicsi (és egyre kisebb), mégis felbukkantam én korábban - megfelelő vezetői képességekkel, megalapozott hittel, bár az igaz, hogy nem elég háttértudással és nem elég képzéssel... tehát: ha lett volna megfelelő képzés, sokkal eredményesebb tudott volna lenni az otthon végzett munkám! (aminek egyébként így is volt eredménye, csak nem annyira látványos...) S hozzátenném, hogy a gyülekezetben most is van egy-két olyan személy, aki alkalmas a feladat elvégzésére!
Tehát nem lehetetlen a dolog, csak tudatosan kell felépíteni az alapokat! S ne féljünk időt tölteni a vezetők képzésével! Az az idő, amit velük töltünk, hatványozottan fog megtérülni, amint elkezdik a tényleges munkát!
Ha megvan a megfelelő ifjúsági munkásunk (mint korábban jeleztem, a fő vezetőt értem ezalatt - legyen az lelkész, vagy egy 19 éves önkéntes!), akkor jön a következőlépés: önkéntes munkatársak találása! Ugyanis, ha egy fő csinálja, akkor az egy vezetős modell ismét lásd az előző bejegyzést), ami nem működik jól hosszú távon.
Igazából, a munkatársak keresése egyrészt az ifjúsági munkás saját dolga, másrészt a (gyülekezetvezető) lelkipásztoré (illetve kettejük közös munkája).
Oké, de hogyan? kit? mennyit?
1. Hogyan és kit?
(a) gondoljuk végig a meglévő körülményeket: az ifjúsági csoport létszáma (ha van), eddigi működése stb. illetve, ami nagyon fontos: a vezető ifjúsági munkás képességeit, adottságait! Legfőképp olyan munkatársakat kell keresni, akik az ifjúsági munkás gyengébb képességeiben erősek!
(b) térképezzük fel a gyülekezetünket, s egyesével gondoljuk végig az összes gyülekezeti tagot: ki szereti a fiatalokat! (mint korábban láttuk, ez az egyetlen kritikus feltétel!). Ha ez megvan, s van egy listánk, akkor gondoljuk végig az ő adottságaikat! Készítsünk "kategóriákat", kik lennének a legideálisabbak, akikre a legnagyobb szükség lenne (mert ők egészítik ki legjobban az ifjúsági munkást, illetve a meglévő vezetőket)!
A gyülekezetben jelentse be a lelkész egy istentiszteleten, hogy ifjúsági vezetőkre van szükség, majd nem sokkal ezután (mikor már mindenki tud a szükségről) egyesével kérdezze meg a listán szereplőket. A kihirdetés után bizonyára már a Szentlélek megszólított egyeseket, akik a lelkipásztor közvetlen megkeresésére igennel fognak válaszolni. Bízzunk az Úrban!
2. Mennyit?
Ezt a kérdést nem könnyű megválaszolni, hiszen egy kis gyülekezetben valószínűleg a fenti folyamatban nem lesz túl hosszú a listánk... ha egy-két megfelelő személyt találunk, az már nagyszerű eredmény...
A mennyiség kérdése azt gondolom másodlagos, de legfőképp az ifjúság létszámától függ. Viszont, ami nagyon fontos: akármekkora is legyen az ifi (pl. 0 fő), akkor is legyen legalább két vezető! Ez nagyon fontos, hogy senki se dolgozzon egyedül! Kettőnek sokkal könnyebb, mint egynek!
Két vezető elég lehet egy 20 fős ifiig, azt gondolom, ugyanekkora létszámnál maximum négy-öt vezetőre van szükség. Persze, ha a gyülekezet közvetlen "környékén", "elérhető távolságban" ennél több fiatal van, akkor több vezető kell! Mindig a megszólítható fiatalok létszámát kell figyelni, nem a meglévőt! Ez a növekedés kulcsa!
Mondok (hasra-ütés-szerűen) néhány példát (ez nem lesz megfelelő minden gyülekezetben, de azt gondolom nagyjából irányadó lehet)
Ha egy fiatalunk sincs a gyülekezetben, az nem azt jelenti, hogy nem kell ifivezető! Ebben az esetben két vezető szükséges: hogy elérjék a megszólítható 5-6 embert (mondjuk).
Ha 5-6 fiatalunk van, a két vezető még mindig elég lehet, hogy megszólítsa a további 10-15 főt.
Ha 15-20 fős ifink van, akkor szükség van 4 vezetőre a további 15-20 fiatal megszólításához.
Ha 30-40 fiatalunk van, akkor 6-8 vezetőre is szükség van a további 20-30 fiatal megszólítására.
Igen, jól látjátok, nem véletlen, hogy a meglévő létszámmal minden esetben dinamikusan növekszik a megszólítható fiatalok létszáma! Minden fiatalnak vannak további barátai, testvérei, osztálytársai, utcában lakó szomszéd gyerekek stb. Tehát, egy 20 fős ifinél sokkal valószínűbb további 15-20 fős elérhető létszám, mint 2-3. Merjünk nagyot gondolni! Az Úristen Hatalmas Isten! Merjünk nagyban gondolkodni! (de azért ne rugaszkodjunk el a valóságtó, egy öt fős ifi esetén ne akarjunk 20 további vezetőt a képzeletbeli 100 megszólítható fiatalunkhoz, mert ez az elképzelés nem fog működni).
Végül, ha megvannak a vezetőink (sajnos sokszor vezetőhiánytól kell szenvednünk, de ne adjuk fel! imádkozzunk érte sokat, s az Úr támaszt vezetőket! Ne feledjük: akár a kövekből is képes fiakat támasztani!!!), akkor jön egy nagyon fontos rész, a csapatépítés. De erről majd később egy másik bejegyzésben fogok írni.
Jó építkezést mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése