10. Agapé

"Mit tegyek, ha azt akarom, hogy egy "embercsoport" kötetlenül beszélgessen?" - merül fel gyakran a kérdés, pedig a válasz nagyon egyszerű: "Adjak nekik enni!"
Igen, az asztal körül, evéssel-ivással egybekötve az embernek megered a nyelve, könnyebben beszél, barátkozik, társalog.

Az utolsó vacsora
(forrás: momentmagazine.wordpress.com)

A közösségépítés egyik kulcsa tehát olyan alkalmak szervezése, ahol étel/evés is szerepet játszik. Ezt pedig nagyszerű érzékkel össze lehet kötni egy kis bibliai tanítással is. Ezúttal azonban nem arra gondolok, hogy az alkalom közepén valaki elkezd beszélni a Szentrásról vagy Jézusról. A "tanítás" ennél tágabb fogalom, s most egy másik értelemben használom: megtanítani valamit úgy, hogy ők csinálják, ahelyett, hogy én beszélnék róla. Elég a köntörfalazásból, íme, miről beszélek:

Félévente egyszer érdemes egy olyan alkalmat szervezni, aminek semmi más célja nincs, csak az, hogy együtt legyünk, együnk, igyunk, beszélgessünk, játszunk, esetleg nézzünk egy filmet.*

Ezt az említett tanítással úgy lehet megspékelni, hogy nem a vezetők szolgáltatják az ételt, hanem az ősi "agapé"** jelleggel, mindenki hoz valamit. Tehát, minden egyes fiatal (és vezető is!), aki eljön az alkalomra, hoz valamit a közös étkezéshez: vagy előételt, vagy főételt, vagy egy kis süteményt, üdítőt, csipszet stb.

Azt, hogy ki mit hoz, érdemes előre lebeszélni, és azt is, hogy mennyit hozzon az adott illető (általában egy főnek olyan 4-6 főre szükséges ételt/italt hoznia).

Ezzel megtanulhatjuk együtt, milyen az, mikor azzal, hogy megsztom azt, amim van ahelyett, hogy veszítenék, sokkal sokkal többet nyere én magam is!

Tipp: miért ne szervezzünk egy ifjúsági agapét Nagycsütörtök estére, ezzel megemlékezve az Utolsó Vacsorára!?

*Ezt természetesen, "ízlés szerint", avagy az ifjúsági csoport érettségéhez és igényeihez mérten ki lehet egészíteni imakörrel, Bibliaórával, akár ifjúsági istentisztelettel (sőt még úrvacsorával is - lásd lentebb).

**Agapé görög szó, eredeti jelentése szeretet, szeretni. Az őskeresztyének általában az Úrvacsorát/Szentáldozást agapé közösségben tartották, tehát az Utolsó vacsorához hasonlóan egy asztal köré ültek, s közösen étkeztek. Ennek egyfajta modern változata a fent leírt közösségi alkalom. Ez természetesen nem lesz úrvacsorai jellegű, habár, lelkipásztor jelenlétében akár azzá is alakítható!